2026. október 27.
Szerző: vitéz herceg Philipp Ernst zu Hohenlohe-Langenburg, Németország területi törzskapitánya
Vitéz herceg Philipp Ernst zu Hohenlohe-Langenburg beszámolója a zarándoklatról (2026. október 16–18.)
A Duna, az Inn és az Ilz folyók találkozásánál fekvő Passau városának történelme évszázadok óta szorosan összefonódik Magyarországéval. Itt, a tiszteletre méltó niedernburgi kolostortemplomban talált végső nyughelyre Boldog Gizella, Szent István magyar király felesége. Sírja volt a Vitézi Rend nemzetközi zarándoklatának célpontja, amely 2026. október 16. és 18. között Magyarországról, a Csehországból, Olaszországból, Ausztriából, Svájcból, Hollandiából, az Egyesült Államokból és Németországból érkező zarándokokat hozott össze.
Házigazdaként és szervezőként különös megtiszteltetés és öröm volt számomra, hogy a teljes zarándoklat ideje alatt körünkben üdvözölhettem Ő császári és királyi Fenségét, vitéz Habsburg-Lotharingiai József Károly főherceg, magyar királyi herceget, a Vitézi Rend főkapitányát.
Péntek este az érkező zarándokok a hagyományos bajor vendéglőben, a Bayerischer Löwe-ben gyűltek össze. A régi ismerősök újbóli találkozása és a különböző országokból érkező rendtársakkal való megismerkedés lehetősége három, a hitnek, a történelemnek és a közösségnek szentelt napok kezdetét jelentette.
Szombaton első úti célunk az impozáns Veste Oberhaus erőd volt. A város fölé magasodó építmény Passau herceg-püspökeinek hosszú és eseménydús történelmét idézi fel. A tartalmas és közvetlen hangvételű idegenvezetés megelevenítette a múltat. Maradandó élményt jelentett a passaui Szent István-székesegyház megtekintése is, amely az Alpoktól északra fekvő barokk templomok egyik legjelentősebbike.
Zarándoklatunk lelki középpontját Boldog Gizella sírjánál tartott megemlékezés jelentette. A niedernburgi kolostortemplom tiszteletet parancsoló csendjében kézzelfoghatóvá vált a Bajorország és Magyarország közötti különleges kötelék. Itt abban a kiváltságban volt részem, hogy beszédet mondhattam e rendkívüli asszony életéről, akinek keresztény szolgálata évszázadokon átívelően ma is példaként áll előttünk. Koszorúzással és közös szentmisével róttuk le tiszteletünket emléke előtt.
Az emlékezés és az összetartozás kézzelfogható jelképeként minden zarándok egyedi tervezésű emléklapot kapott, amely tanúsítja részvételét a zarándoklaton.
Este Passau történelmi Ratskeller vendéglőjében gyűltünk össze a zarándokok közös vacsorájára. A szívélyes, baráti légkörben tovább folytatódtak a beszélgetések, és még szorosabbá váltak a barátságok. Az est különleges zenei színfoltját két diák előadása jelentette: stájer harmonikáikkal gazdagították az estét, és megelevenítették az Alpok vidékének pezsgő zenei hagyományát.
Vasárnap Arnstorfba utaztunk, ahol sírjánál megemlékeztünk rendünk egykori főkapitánya, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes életművéről. A megemlékező beszédet főkapitányunk, Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg mondta el. Közös imádsággal és koszorúzással tisztelegtünk annak a férfinak az emléke előtt, akinek életútja mindmáig szorosan összefonódik a Vitézi Rend történetével.
A közös ebédet követően, amelyet az Oberwirt vendéglőben fogyasztottunk el, az arnstorfi kastélyban újabb különleges vendégszeretettel fogadtak bennünket. A kastély megtekintésére szóló meghívás, majd a kávézás kellemes és személyes hangulatban zárta le a zarándoklatot.
Három nap, amely során a találkozások közösséggé formálódtak, és amelyben rendünk történelme éppúgy jelen volt, mint azok az értékek, amelyek összekötnek bennünket.
Házigazdaként mély hálával tekintek vissza erre a zarándoklatra. Külön köszönettel tartozom főkapitányunknak, a közelről és távolról érkező valamennyi résztvevőnek, valamint a vendéglátóknak és mindazoknak, akik közreműködésükkel hozzájárultak e napok sikeréhez.
Fides Fidelitas Officium
