2025. május 31.
Szerző: dr. vitéz Szűcs Gyula hadnagy
A Vitézi Rend Észak-Kelet-Magyarországi Székkapitánysága képviseletében dr. vitéz Szűcs Gyula, vitéz Fülöp István és vitéz Erdei József 2025. május 22-én, Vaja városában részt vettek a Magyar Nemzeti Múzeum Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye által rendezett Vitéz Csengeri Imre Emléksétán.
Vitéz Csengeri Imre 1888-ban született Hajdúnánáson. Az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred tiszthelyetteseként az I. zászlóalj géppuskás osztagában szolgált. Ezredének minden nagyobb ütközetében részt vett, a fronton megjárta a szerb, orosz és olasz harcteret is. Tizenháromszór sebesült, ezek között kardtól, golyótól, és repesztől származó sérüléseket is szerzett. Mesterien bánt a gépfegyverrel, hőstetteinek és sebesüléseinek folyományaként az alábbi kitüntetéseket érdemelte ki: Arany Vitézségi Érem kétszer, I. osztályú (Nagy) Ezüst Vitézségi Érem, II. osztályú (Kis) Ezüst Vitézségi Érem, Bronz Vitézségi Érem, Károly-csapatkereszt, Magyar Háborús Emlékérem, Sebesültek Érme.
A fegyverszünet után a Székely Hadosztály tagjaként harcolt a románok ellen. 1919 júniusában belépett a Nemzeti Hadseregbe és végül 1920 novemberében tette le a fegyvert. A legénységi állományúak között elsőként avatták a Vitézi Rend tagjává, így résztvevője volt 1921. augusztus 21-én az első vitézavatásnak, ezzel együtt vitézi telekként 15 hold vajai földhöz jutott, amelyet Vay Ádámné ajánlott fel.
Vaján újranősült (első felesége meghalt), és 4 gyermeke született. Élete gazdálkodással telt, de emellett leventeoktató is volt. Sebesülései állandó egészségügyi problémákkal terhelték, ennek következtében hunyt el 1941. szeptember 4-én.
A vajaiak körében köztisztelet övezte már életében is, így nem csoda hogy emlékét nem csak családja őrzi. A múzeum kezdeményezésére az érdeklődők május 22-én 14:00 órára gyűltek össze a kastély előtti téren, ahol katonazenekar, valamint Nagy Csaba tárogatóművész előadásában hazafias dallamok csendültek fel.
Ezt követően elsétáltunk vitéz Csengeri Imre egykori lakóházáig (ezt később vásárolta a településközpontban, mivel a vitézi telek tanyán volt, amit a helyiek ma is Csengeri-dűlőnek neveznek), majd a temetőkertbe, ahol koszorút helyeztünk el a családja által felújított és gondozott sírjánál. Az emlékezést Molnár Sándor intézményvezető beszéde kísérte, melyben ismertette a hős katona életútját, a koszorúzás alatt pedig ismét Nagy Csaba tárogatóművész játéka szólt, akinek felkérésére vitéz Erdei József szavalatával zárult a program.
