2026. november 2.
Szerző: vitéz Kótai Margit, Duna-Csepel területi székkapitánya
2026. október 22-én fájó szívvel álltunk nagykárolyi vitéz gróf Károlyi László ravatalánál a vitézi rend nevében, és vettünk végső búcsút kedves rendtársunktól.
Ha bezárul egy ablak, s lehull egy falevél,
néhányan tudjuk valami véget ért.
De felderül a hajnal Isten fényessége,
csillag ösvényen át megmutatva egy új hazát.
Nagykárolyi vitéz gróf Károlyi László 2016 óta volt a Vitézi Rend megbecsült tagja. Nem csupán a nevét és a címét adta a rendhez, hanem a szívét, a lelkét és a tetteit is. Olyan ember volt, aki nemes lelkiségével és önzetlenségével mutatott példát mindannyiunknak – odaadó segítőkészsége határtalan volt, és ha a rendnek szüksége volt rá, ő mindig, készen állt a szolgálatra.
Sohasem feledjük a 2019. évet, amikor a Pest Megyei állománygyűlésünkre nagylelkűen helyszínt biztosított a rend tagjai számára. A szentmise után a frissen felújított, pompás dísztermet bocsátotta a rendelkezésünkre a fóti kastélyban.
Mindannyian emlékszünk arra a rendkívül meleg, szeretetteljes fogadtatásra, amelyben ott részesültünk. Szeretett feleségével együtt, a tőlük megszokott végtelen eleganciával és vendégszeretettel egy röpke, ám annál emlékezetesebb állófogadáson látták vendégül rendünk tagjait. Ez a gesztus nemcsak a tiszteletről, hanem a valódi, mély testvéri összetartozásról szólt. Láthattuk a kastélymúzeumot is, és nem utolsó sorban 88. születésnapján is köszönthettük Laci bácsit.
Most, hogy földi útja véget ért, nemcsak egy nagyszerű rendtársat, hanem egy igaz barátot, egy nemes példaképet gyászolunk. Emlékét és az ő rendületlen segítőkészségét örökre megőrizzük, szívünkben és a Vitézi Rend történetében.
